Prológus

Nem féltem semmitől. 

Nem kötődtem semmihez és senkihez.

Mindig azt tettem, amit a szívem diktált. 

Szabad voltam, magam döntöttem a sorsom felől.

Soha nem akartam úgy viselkedni, ahogy ők azt elvárták tőlem. Nem akartam egy eszköz lenni, ami fontos szerepet játszik egy  cél elérésében.

Jelentéktelen voltam mindenki számára addig, míg egy terv el nem kezdett körvonalazódni a fejükben. Míg csak én maradtam kit használhattak saját vágyaik beteljesülésére.

Túl sokat vártak el tőlem. 

Átakartak formálni egy olyan nővé, aki sohasem akartam lenni. 

Beakartak skatulyázni egy név mögé, ami nem illett a személyiségemhez. 

Akaratom ellenére döntöttek az életem további szakaszáról. 

Minden porcikámmal tiltakoztam az engem körülvevő emberek akaratától. Nem akartam, egy átlagos, álmok nélküli ember lenni. Élni akartam az életem, és szárnyalni akartam a célom felé. Látni akartam az élet azon oldalát, amit minden átlagos ember. Járni akartam a városokat, országokat, hogy minél több új dologgal szembesüljek. A végtelennek tűnő tengerpartokon akartam ülni, s csodálni a nap lemenő vagy éppen felkelő sugarait. Új szokásokat akartam elsajátítani más kultúrákból, segíteni akartam az olyan embereken, akik soha nem térhetnek az álmaik útjára. 

A kezembe vettem a sorsomat és megvalósítottam az elképzeléseim. Boldog, vidám és szabad életet éltem úgy, hogy senkinek nem lehetett beleszólása abba, mit miért csinálok. 

Sikerült kikerülnöm az engem körülvevő falak közül, egészen addig, míg nem jött Ő és az ajánlata. 

Amíg nem álltak elém egy abszurd ötlettel, amivel teljesen szétrombolták az addig felépített kis világom. 

Képtelennek tartottam, hogy pont engem akarjon. Nekem akinek semmije nem volt, csak egy név,  ami mögé mindig bújhattam minden kockázat nélkül. Nem voltam híres vagy tehetséges semmiben. Nem voltak nagyra törő terveim soha, csakis a mának és az álmaimnak éltem. Nem kívántam abba a világba élni, amiben a szüleim és a nagyszüleim is éltek. Voltak rajtam kívül ezerszer jobb emberek erre a feladatra, olyanok akik eltűrik, ha ilyen megalázó helyzetbe kerülnek. Olyanok, kik szégyenérzet nélkül képesek élni egy hamis életet csak azért, hogy több pénzhez jussanak. 

Az élet viszont egyszer visszavág a rossz cselekedeteinkért cserébe. Milliószor menekültem meg a bajtól a nevem segítségével, s most ez a név lesz a vesztem, mert ez által kerültem ide ahol most vagyok.

Azon a napon elém álltak azzal az ostoba ötlettel, amivel egy életre tönkretehettek volna. 

Választanom kellett a család és a szabad  élet között. Sohasem gondolkoztam a családom helyzetén, csakis saját magammal törődtem. Egyetlen egy percre sem érdekelt mi történik velük azon az  adott napon, héten vagy évben. Éltem a szerény világomban, ahol csak magam voltam. 

Viszont akkor el kellett gondolkoznom valamin... 

Mennyit jelent nekem a családom? 

Jelentenek  annyit, hogy belemenjek egy  hazugságba, ami által megmenthetem őket?